Ebből a típusból is számtalan variáció létezett - én legtöbbször halványzöld és fehér színben láttam ilyen konyhabútorokat - melyek némileg ódon hangulatot nyújtanak, a zöld szín mondhatni kissé patinás.
Ezeket a szekrényeket amúgy szerintem rendkívül jól lehet aktualizálni a mai kor követelményei és stílusbeli, valamint funkcionális elvárásai számára is, némi átalakítással, belsőépítészi és bútorkészítői fantáziával kitűnően be lehet illeszteni egy modern konyhába, hiszen a formájuk általában olyan, ami szinte bármilyen polchoz, ülőgarnitúrákhoz jól illeszkedik. Egy belsőépítész pedig alapvetően jó rálátással rendelkezik ahhoz, hogy az összeállítás valóban jól is sikerüljön.
Persze nyilván nem a nappaliba való ülőgarnitúrák mellé tesszük a patinás konyhaszekrényt, bár akár erre is van lehetőség, hiszen végül is minden csak kreativitás kérdése, a hagyományos ülőgarnitúrák mellé sok mindent el tudnék képzelni.
Ha az ember például egy minimalbútor készítése mellett dönt, abban az esetben akár jó alapanyag is lehet egy ilyen régi konyhaszekrény, amit véleményem szerint nem csak a konyhában lehet jól felhasználni. Néhánynál például nagyon jó kis fiókok vannak, melyeket a minimálbútoroknál is jól lehet hasznosítani.
Ha viszont kifejezetten a konyhánál maradunk, érdemes fontolóra venni a helyiség eredeti tartozékait is - ilyen például a mosdótál, a csaptelep - de akár a tapéta mintája is meghatározó lehet. Persze, ezeket nem ördöngősség cserélni, főleg, ha már felújítás folyik a konyhában, legalábbis egy csaptelepet szerintem könnyebben lehet a bútorhoz igazítani, mint fordított esetben.
De ilyen, a hangulatot is meghatározó tárgy maga a tokos redőny is, amiből a vakolható redőnyt már nehezebb lehet utólag beépíteni, mivel már az építkezés során ki kell hagyni számára a helyet (még mielőtt a külső vakolat elkészül).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése